Meggyógyítja a szögek szódáját a lábakon

Égető Eszter

Hol Oroszi takácséknál ringattam a bölcsőt, hol a Zsiros Palkó szamárkáját legeltettem a nyomáson, hol Galló szabónak segítettem fércet fejteni, meggyógyítja a szögek szódáját a lábakon az mind hozott valamit a konyhára.

Az egyik háznál csicsókával rakták tele az ingem derekát, a másiknál pattogatott kukoricával honoráltak, a harmadiknál a pálinkás kenyér gyönyörűségét ismertették meg velem.

Készpénzzel csak Pelyva Lázár fizetett, a vak koldus, akit minden pénteken én kalauzoltam végig az utcánkban házról házra. Ezért elvileg mindig egy krajcár járt nekem, amikor Lázár estefelé kasszát csinált az árokparton. Én már akkor rájöttem arra, hogy a vakoknak milyen bámulatos tapintóérzékük van.

Adriana Trigiani Angyali Cipellők | PDF

Az öreg koldus rendesen addig kaparászott a nagy marék krajcárban, míg egy laposra kopott pléhgombot vagy cintányért nem talált köztük, s mindig annak a tulajdonjogát ruházta rám. Hanem azért addig nem volt baj, köröm gomba és a köröm közelében rá nem jöttem arra, hogy a világ nemcsak a Daru utcából áll. Működési teremet lassanként a Vásárház utcáig kiterjesztettem, egy neves napon összeköttetésbe léptem azzal a barátságos tót kalmárral is, aki ott fütyülő farkú falovakat árult a ponyván.

A böjti szél fel-felkapta a ponyva sarkát, és az egész faló-ipar veszedelemben forgott, de szerencsére engem arra vezényelt a gondviselés. Felnyaláboltam egy nagy békasó darabot a kocsiútról, s lenyomattam vele a ponyva sarkát. Önzetlen cselekedet volt, de abban az időben még kifizette magát az önzetlenség.

Nagyon jó gyerek lehettem, mert nagyon szólt életem első-utolsó hangszere, amelynek minden modulációja azóta is visszajár az írásaimban.

Mire hazaértem, kitanultam valamennyit.

A furcsa idegen érkezése. Az idegen február elején érkezett, szeles, télies napon, szakadó hóban, — ez volt az utolsó hóesés abban az esztendőben — és gyalog jött a bramblehursti vasuti állomástól, kis fekete pakktáska a keztyüs kezében. Tetőtől talpig be volt burkolva és puha kalapjának széles, lehajtott karimája ugy eltakarta egész arcát, hogy csak az orra hegye látszott ki; a hó tenyérnyi vastagon födte vállait, kalapját, mellét és a kis pakktáskát. Mrs Hall rögtön meggyujtotta a tüzet az idegen szobájában s ott hagyván őt, leszaladt a konyhába, mert maga akarta elkésziteni az ebédet. Télviz idején ugyanis hallatlan szerencse volt az utas Ipingben, meg kellett tehát becsülni az oly vendéget, a ki ilyenkor téved erre és aranynyal fizet.

Ha csak a számhoz értettem, halkan kacagott, mint a gerlice. Ha rövideket fújtam bele, csattogott, mint a fülemüle. Tudtam vele süvölteni, mint a pirók és csikorogni, mint a csíz.

Még édesanyám is elmosolyodott rá, pedig nem lakott nála könnyű helyen a mosolygás, akkor már ötödik napja el is költözött szeméből, szája sarkából. Éjjel-nappal Marikát virrasztotta, a beteg húgomat. Most is csak annak a mosolya sütött vissza az ő árnyékba bújt szeméből.

A LÁTHATATLAN EMBER

A sápadt kis arcon egy pillanatra kinyílt az öröm, és fölhasadt az összeszorított szájacska hervadó bimbója. Sép muzita. Addig rikoltottam a szép muzsikát, míg Marika elszenderedett rajta. Már akkor bekönyökölt az este az ablakon. Édesanyám a szájára tette a mutatóujját.

Ne riogasd el az álmát. Művészi érzékenységem akkor nagyobb volt, mint most. Dacosan a szügyembe vágtam a fejem, és kifordultam a szobából. De az ajtóban édesapámba ütődtem. A szőlőből jött meg, vállán a csíkos tarisznyával. No, mire végzitek? Apám odahajolt a vacok fölé, és sokáig úgy maradt.

Művészi ambícióm összekaronkozott a féltékenységgel. Én is észre akartam magam vétetni, és belesóhajtottam a csodadudába. Célomat elértem, apám észrevett és méltányolt.

gyógyszert gomba köröm kezelés

Kedvetlenül nézett rám, kikaptam a számból a fakörtét, és ki akartam oldalogni az ajtón. Csakhogy ebben a percben megszólalt a beteg. Mind a két erőtlen kezét fölemelte, úgy libegtek az este barnaságában, mint haldokló fehér pillék.

Megállt ijedtemben a szívem verése, hozzászorítottam a körtemuzsikát. Hogy lehetne az övé, mikor én kaptam? Apám még bent volt a szobában, és gyáva voltam a nyílt ellenszegüléshez. Durcásan odahajítottam a vánkosra a sípot.

Égető Eszter

Nem értenek ehhez a lányok. Férfiönérzetem indokolt volt. Marika a szájához emelte a körtemuzsikát, de mindjárt visszabágyadt a kezecskéje. Fekete szeme haragosan tüzelt rám. Enim muzita! Sírva mentem ki az ól mögé, s a bodzafa alatt ríttam álomba magamat. Nem kerestek, mert azon az éjszakán nem ért rá velem törődni senki. Hajnalodott már, mire a Szana kutyánk vonyítására fölébredtem, s az első mozdulattal a zsebemhez kaptam. Motoszkálásomra a kutya elhallgatott, odajött hozzám, végignyalta a képemet; ez kijózanított az álomból.

Tematikai egység Erő és ügyesség - mozgás és testalkat Órakeret 8 óra Előzetes tudás A csont szöveti szerkezete, csontok kapcsolódási módjai.

Betapogatództam a házba, átlépve apámon, aki a konyha földjére terített subáján aludt. A sublóton égett a mécses, gyönge fényében pirosodott a Marika lázas arca, mint a rózsa.

Édesanyámat az asztalra borulva nyomta el a fáradtság. Odasompolyogtam a vacokhoz, és benyúltam a vánkos alá. Forró meggyógyítja a szögek szódáját a lábakon az is, mint a parázs.

Szóda a körömgomból a lábakon

Lábujjhegyen surrantam vele kifelé. De mikor az ajtóhoz értem, nagyot lobbant a mécses, mintha valaki ráfújt volna. Megrettenve fordultam vissza, a kislány kipattant fényes két fekete szeme úgy szegeződött rám, mint a vasvilla. Ijedten ugrottam vissza az ágy fejéhez, kiejtettem a kezemből a játékot. Nagyot koppant az asztal lábán, édesanyám fölébredt rá. Te vagy, fiam? Szó nélkül fölmarkoltam a körtemuzsikát, és végigvágtam magam a fakanapén. De előbb belefúrtam a sípot annak a cserép tengerihagymának a földjébe, amelyik az ablakon tengődött.

Ott ugyan keresheti akárki, meg nem találja. Mire fölébredtem a nagy csöndességre, akkorra Marika már a koporsóban feküdt. Az első halott volt, akit az életben láttam. Jól megnézhettem, mert nem volt a szobában senki. Meg is tapogattam, mint nagypénteki Krisztus-csókoláskor a koporsóba fektetett Jézust.

Marika is olyan hideg és sárga volt.

Régi idők anyagai. Ilyen volt az ácstokos ajtó. Egy megmentett ajtón mutatom be, hogy mire számíts

Megrémültem, és nem tudtam, mitől. Először éreztem fájdalmat úgy, hogy senki se bántott.

baa a körömgomba

Szerettem volna fölébreszteni Marikát, és kis markába tettem a körtemuzsikát. De bizisten nem veszem vissza. Vézna, hideg kis ujjait hiába próbáltam rászorítani a sípra, kigurult alóluk.

Orgonaszagú szél lebbent be a nyitott ablakon, megzizzentette a szemfödélkét, valami sohase érzett félelem kikergetett a szobából.

  1. MÓRA FERENC: DARU UTCÁTÓL A MÓRA FERENC UTCÁIG
  2. Asszonyi rend, tehát méltán hangzik jajja Szádnak és mindennek, ki ezeket hallja.
  3. The Project Gutenberg eBook of A láthatatlan ember by H. G. Wells
  4. Calaméo - Stephen King - Az - 2. kötet
  5. Árnyékok Az első dolog, ami Esztike fejébe szöget ütött, olyan volt, mint egy tréfa.

Másnap Marikát kivitték a temetőbe, én is mentem volna, de visszakergettek az utca sarkáról, maradjak otthon házpásztornak. Most már be mertem menni a szobába, sőt az ágy alá is be mertem nézni, ahonnan valami zörgés hallatszott. A Gabó macskánk hempergette ott a körtemuzsikát.

Fölvettem, nézegettem, letörölgettem róla a könyökömmel a virágcserép sarát, aztán a számhoz vittem. De nem fújtam bele. Valaki mintha súgta volna, hogy ezzel most már nekem nem szabad magam mulatni. Alig vártam, hogy anyámék hazakerüljenek, fogtam a sípot, nyargaltam ki a temetőbe.

A Daru utcától csak egy futamodásnyira volt, hamar odaértem, a kis sírt is mindjárt megismertem a tengerihagymáról, amit cserepestől beleültettek. Azzal belefújtam a körtemuzsikába, és azóta se ijedtem úgy meg, mint akkor. Akárhogy erőlködtem, a körtemuzsika nem szólalt meg.

kábítószer körömlakk cím

Nem is szólhatott, hiszen tele volt a szája földdel. Csakhogy én nem erre gondoltam, hanem arra, amit a játékos tót mondott, hogy a körtemuzsika csak addig szól, míg jó gyerek fújja. Hát én most már nem vagyok jó gyerek. Nem hagytam ott a Marika feje alatt a körtemuzsikát. Hogy adhassam én azt most már neki? Majd megmondja azt nekem édesanyám. Édesanyám már a ház végit meszelte, mire hazaértem. Csak nagyon csíkosat fogott a meszelő, mert nem látott a könnye hullásától. Mert neki akarom adni ingyen, barátságbul, mindégre.

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY MINDEN MUNKÁJA - VERSEK

Elhajította a meszelőt, és ráborult az ablakpárkányra, amin még meg se száradt a mész. A válla rángásán láttam, hogy sír, s megsimogattam a szoknyáját. Szelíden eltolt magától, újra fölvette a meszelőt, és azt mondta: - Ó fiam, fiam, ha már verni akart a jó Isten, mért nem inkább téged vett el, mint az én egyetlen Marikámat Énnekem mondta ő ezt, meggyógyítja a szögek szódáját a lábakon, nem a jó Istennek, mégis az hallotta meg.

Annyi sok-sok kérés nem jutott tovább a gerendánál, vagy ha följebb repült, nem találta nyitva az ég kapuját - éppen most kellett azt sarokra tárni a szolgálattevő angyaloknak! Hiszen az is lehet, hogy nem odafönt van a hiba, hanem idelent.

Stephen King - Az - 2. kötet

Akkor vetett rám szemet a halál, mikor a körtemuzsikával akartam megbékíteni a halott testvérkémet. A kiskunok körében még az időben nem nagy becsülete volt a patikásoknak.

Életbe lép a testvérek dzsungeltörvénye.

Egyikért se kellett szomszédba menni, volt még abból a kalapzsírolajból, amivel Marikát orvosolta, s azt a fokhagymakoszorút akasztották a nyakamba, amivel őtőle akarták elijeszteni a halált.

Ötödnapra aztán én is odaértem, ahová Marika. Nem maradtam én tovább egyedül a szobában, csak míg édesanyám kikísérte a javasasszonyt, de alighogy becsapták rám az ajtót, úgy éreztem, mintha valami kéz úgy összeszorította volna a szívem, mint ahogy én szoktam összeszorítani a rongylabdám, ha nagyot akarok vele ütni.

Az lepett meg, hogy olyan csengése van a szavamnak, mint Úr-Szabó Józsefék kertjében az öreg harangnak. Olyan volt, mintha sok-sok üvegharang csengené a választ. Hát meg se ismersz bennünket? Aranyhajú, szitakötő-szárnyú angyalkák röpködtek körülöttem úgy, mint mikor a pillangók meglepik az orgonabokrot. Kacagva fogódzottak belém, az egyik erre húzott, a másik amarra, s attól féltem, hogy a nagy hancúrozásban eltépik az egyetlen ingecskémet.

Olvassa el is