Minden úton kivont köröm gomba kézen.

Asszonyi rend, tehát méltán hangzik jajja Szádnak és mindennek, ki ezeket hallja.

Smith Wilbur Egyiptomi3 - Magus

Minden bús lehet, hogy e virtus éltének Csak - - - számú nyarai levének. Asszonyi rend, mellynek a búbánat árja Kesergő szívedet méltó okon járja, Most már egy kevéssé szűnjenek jajjaid, Szakadjanak félbe bús zokogásaid. Állj meg, szerelmesi nyögéseit halljad, Addig az esett kárt magadba fájlaljad. Míg őket az anya hideg karjaival Megöleli, áldván végső szavaival. Ím, karjaid közzűl setét sírba esem. Tudom, hív szívedre keserves bút vona, Hogy fejedből oda az ékes korona.

Hogy szemeid elől kedves hites párod A setét koporsó tömlöcébe zárod. De mint bőlcs férfiú, végyed tűrő szívvel, Hogy az ég érdekel illy sérelmes ívvel, Hogy akivel - - nyarat szépen éltél, Megfosztatott, amit még ingyen sem véltél. De ámbár megsértett jobb karja tégedet, Hidd el, hogy ugyanaz béköti sebedet, Terhesűlt válladnak ő elég erőt ád, Hogy elbírhasd, amelly tereh szálla reád, Hogy viseljed kedves árváim gondjokat, A legbőlcsebb célra igazgasd dolgokat.

Hogy mint e városnak te egy szenátora, Lehessél e népnek tanácsos Nestora.

minden úton kivont köröm gomba kézen

De remélj, az egek hűséges férjednek Szárnya alatt néked nyúgovást engednek. Szűnjék sűrűn hulló könnyeid zápora, Mert ahová megyek, az égi tábor a'. Innen vigyáz a fő felség tireátok, Semmi veszélyt közel nem bocsát hozzátok. Kedves - - akit a páros szeretet - - - - - - ölébe űltetett, A veszélyek ellen légyen kész oltalom. Az érettem folyó könnyűt szemetekről Elvévén, viseljen gondot éltetekről.

Borúlt napotoknak setétes fellege Széledjen el vígan, kiderűlvén ege, Hogy amelly bánat most epeszt benneteket, Elmúlván, az öröm bírja szíveteket Az ég áldásait rátok bőven mérje, Kár vagy veszedelem éltetek ne érje. Szerelmes - - - amíg meg nem hűlnek Karjaim, tégedet ölelni készűlnek. Itt, óh szerencsétlen, téged a szeretet Midőn rózsával tőlt ágyába fektetett, Midőn - - - - tiszteletes férjed Engedi, hogy szívét szívednek esmérjed, Akkor jőve reád egy szomorú éjjel, Az édesanyádtól megfosztó veszéllyel.

Bút jelentő jajjá víg nevetésidet. De minthogy az egek hív szívre bíztanak, Bennem indúlatim lecsillapodtanak. Az ő érzékenyűl formáltatott szíve Tudom, gondoskodik rólad, mert vagy híve. Hadd légyen hűlt karom gyenge szorítása Belső indúlatim kimagyarázása.

minden úton kivont köröm gomba kézen

Ím, egyik óltalom eldűlt mellőletek, Egy védelem nélkűl maradt életetek. De édes atyátok szerelmes karjai Lesznek ifjúságtok erős óltalmai. Közel s távol lévő hív atyámfiai, Szálljanak reátok az ég áldásai.

minden úton kivont köröm gomba kézen

Jaj elég, nem érzem szívemet, Vigyétek a sírba hideg tetemimet. Mint a megvénhedt fa, amellyet nevele A sűrű erdőnek árnyékos kebele, Mellyre esztendeit az idő, miólta Fennáll, fogaival reá rovátkolta, Mellynek dért mutató mohos kerűleti Megőszűlt vénségét vélünk képzelteti, Midőn az esztendők elmúlt sokasága Miatt a főldre húll elszáradott ága, Végre a rájövő szélnek fúvására, Erőtelen lévén, fekszik óldalára, A szomszéd fák, mellyek nőttek körűlötte, Csóválva sajnálják, hogy esett ledűlte, Ágokkal szomorú árnyékot csinálnak S ez erdők anyjának ekként parentálnak, Így ez édesanya, kinek orcájára Tisztes ráncokat vont az idő sokára, Kinek hajszálait színlelte fejérre Midőn az esztendők rádűlő terhei Miatt erőtlenek lettek tetemei, Egy végső próbára ezen sírba dűle.

Podologia Medical Center Körömgomba kezelés

Hozzátartozói elestén sóhajtván, Sajnálják, fejeket gyászos búra hajtván. Az özvegy, az árva nem kedvez jajjának, Kidűltét érezvén e jó Tábitának. Az égre siralmas szemeket emelvén, Így szólnak, egyenlő szívvel nyögdécselvén: Oda - - - - - - - óh halál, Egyszer-egyszer bizony dühösebb nem valál, Mint mikor ezt, kibe a hűség, szeretet Egymással örökös szövetséget vetett, Ezt, akinek szíve az egyűgyűségnek Volt szentelve és a jámbor szelídségnek, Ezt, akinek szegényt segítő karjai Az adakozásnak voltak sáfárai, Nem hagyád életben, az asszonyi nemnek Díszére, így szerzel siralmat sok szemnek.

SZEGÉNY GAZDAGOK

Ó, ég! Ki lesz az, akinek asszonyi karjai Lésznek, úgy mint ennek, sokak óltalmai? Hol találunk illyen irgalmas özvegyet, Örökös álomra bocsátván ez egyet? Így sóhajtnak ezek, amellyeket hallván Az ég, e siralmas ügyeket fájlalván, Elalélt szíveket illy szókkal ébreszti, Csüggedt reménységek szikráit éleszti. Miért jajgattok és mi szomorúság a'? Hát azt siratod-é, akinek élete Már a boldogságban jobbra cseréltete?

Kit az ég azért, hogy tégedet ruházott, Örök lakosának már felkoronázott. Kinek virtusinak leve bőv jutalma Az idvezűlt lelkek csendes nyúgodalma. Hát illy örömért kell könnyeket hullatni, Illyen dicsőségért zokogva jajgatni?

minden úton kivont köröm gomba kézen

Nyomorúlt emberek, bizony ha tudnátok, Illyen keservesen érte nem sírnátok. Ha látnátok azt, hogy szerelmes szülei Hogy fogták körűl és kedves gyermekei! Örűl ő, minden úton kivont köröm gomba kézen az égbe láthatja - - - - - - ki vólt édesatyja. Örűl, hogy sorsosa lett boldogságának, - - - - - - - - - anyjának, Akinek szerelmes s anyai hűsége Jutalma lett az ég fényes dicsősége.

Ott van - - - - aki mind pennával Szolgált - - - - mind bíróságával. S mivel ezt a népet híven vezérlette, Arany koronával az ég megtisztelte.

Informasi Dokumen

Örökössé lett már ott az a kálium-permanganát a körömgombából, Melly itt - - - - nyarakig mehetett. Hát szükség-é ezért könnyeket hullatni, Illy megboldogúlton illik-é jajgatni?

Óh nem, bár a halál tőletek elvette, Rendelt más pártfogót tinéktek helyette. Él még - - - - szerelmes magzatja, E' lesz atyja helyett a szegények atyja.

E' lesz már az a fa, amellynek árnyéka A nyomorúltaknak lesz őrző hajléka.

A szolnoki hídon

Ő lészen gyámola az erőtelennek Ő megruházója a mezítelennek. Ő lesz az és az ő bőlcsen formált szive, Ki könyörűl rajtad, ha sért a bú íve. Míg ez él, ne félj, mert addig a bánatnak Terhei bár nyomnak, de el nem nyomhatnak. A jóság, a hűség, az igaz szeretet Mivel maradandó szállást nála vetett. Így bíztatta az ég e nyomorúltakat, Megértvén bús szívből eredt panasszokat. Amidőn e sereg háláadó nyelve Így szólt, szíve lévén örömmel bételve: Kegyelmes ég, kinek végetlen hatalma A nyomorúltaknak örökös óltalma, Ki eldűlt gyámolunk helyett mást állítál, Bár megkeserítél, de megvídámítál.

minden úton kivont köröm gomba kézen

És midőn az egyik kezed megsebhete, A másik sebünkre írat kötözgete. Ha már az, aki volt éltünknek dajkája, Az atyafiúi szeretet példája, E főldről a fényes egekbe kőltözött, Él szerelmesivel ezer öröm között. Azt, akit helyette rendeltél gyámolnak Ha a reánk törő bajok ostromolnakTartsd meg sok ideig népünk védelmére, Atyai hűséggel vigyázván éltére.

Tartsd meg, mint a kőszált a tenger vizében, Mellynek bár a habok jőnek ellenében, Erősen áll, reá haszontalan törnek, Mert reárohanván, magokba eltörnek, Ennek pedig, aki már többé nincs velünk, Szívünkbe örökös oszlopot emelünk.

minden úton kivont köröm gomba kézen

Sírni; ez az igaz szeretetnek bére. Ötezer és mintegy nyólcszáz esztendeje, Miolta a világ ütközet mezeje, Miolta minden nap sok ezer élőnek Szívébe halálos mérgű nyilat lőnek, Miolta olly sokan halnak a csatába, Hogy a főld már alig rejtheti magába, Úgyhogy méltán lehet félni az időtől, Mellyben nem járhatunk a sok temetőtől.

Egy-egy világot kell szörnyűség minden úton kivont köröm gomba kézen Minden század alatt eltakarítani.

Diunggah oleh

Élők, vegyük tehát méltó figyelemre, Micsoda bajnok tör az emberi nemre. Micsoda bajnok az, melly illy bátorsággal Harcol a főld színén lakó sokasággal. Ki az, ki illy sűrűn pusztít éjjel-nappal, Hogy a meghóltakat alig győzik pappal.

Kinek csapásitól félnek a királyok, Nyögnek a lázárral megtőlt ispotályok. A halál ez s ennek fekete zászlója Alatt a nyavalyák szörnyű légiója, Mellyek készen vagynak egy legkisebb szóra, Táborral ütnek a szegény halandóra.

Nincsen az életnek semmiféle neme, Mellyre nem vigyázna ellenséges szeme. Még alig kezdődik a kétséges pálya, Már a csecsemőknek jajra nyílik szája. Nem csak, hanem sokszor a rengő bőlcsőnek Kebele adózik a mord temetőnek.

Olvassa el is